俳優と医者

A színész olyan ember, aki gyermekkorától helyesli, hogy egész életében a névtelen közönség előtt mutogassa magát. E nélkül az alapvető helyeslés nélkül, melynek semmi köze a tehetséghez, mely a tehetségnél is mélyebb valami, nem lehet színész. Hasonlóképp az orvos olyan ember, aki helyesli, hogy egész életében emberi testekkel foglalkozik, ennek minden következményével. Ez az alapvető helyeslés (és nem a tehetség meg a rátermettség) teszi lehetővé, hogy az egyetem első évében belépjen a boncterembe, és hat évvel később orvos legyen. A sebészet az orvosi hivatás imperativasát a szélső határig tolja, ahol az emberi az istenivel érintkezik. Ha valakit jól fejbe vágunk egy doronggal, az illető összecsuklik, és örökre megszűnik lélegezni. Csakhogy a lélegzés egyszer úgyis megszűnne. Egy ilyen gyilkosság csak megelőzi azt, amit Isten valamivel később maga intézne el. Feltételezhető, hogy Isten számolt a gyilkossággal, nem számolt viszont a sebészettel. Nem gyanította, hogy akad valaki, aki bele mer nyúlni a szerkezetbe, amit ő talált ki, ő burkolt gondosan bőrbe, amit lepecsételt és elzárt az ember szeme elől.

俳優というのは、子供の頃から一生、匿名の観客の前で自分を誇示することが当然とされてきた人間である。才能とは関係ない、才能よりも深いところにある、この根本的な承認がなければ、俳優にはなれないのだ。同様に、医者というのは、人体を扱うことに生涯を費やすことを認める人であり、その結果生じるすべてのことを認める人である。大学1年生で解剖室に入り、6年後に医者になるのは、この根本的な正しさ（才能や適性ではない）があるからである。外科手術は、医学界の命題を極限まで押し進め、人間が神と接触するところだ。人の頭を棍棒で殴ると、倒れて永遠に呼吸が止まる。ただし、いずれは呼吸が止まってしまうのだが。このような殺人は、少し後に神ご自身がすることの前触れに過ぎない。神は殺人は予期していたが、手術は予期していなかったと考えることができる。まさか、自分が発明し、大事に革で包んで封印し、人の目に触れないようにした装置に、あえて手を出す者がいるとは思わなかったのだ。