
ラジオ生活:クラシックの庭 リスト「ピアノ・ソナタ ロ短調」 Liszt Ferenc „h-moll szonáta”
聞き逃しサービス 2025/02/26 放送
〜
クラシックの庭
〜
〜
「ピアノソナタ ロ短調」
( Piano Sonata [Klaviersonate] in B minor, S.178 )
[ h-moll szonáta, S.178 ]
作曲: リスト ( Liszt Ferenc )
ジャン・マルク・ルイサダ(ピアノ)
(34分33秒)
〜
開始より1時間02分35秒頃 (終了より47分25秒前頃)
〜
〜
配信終了2025/03/05 15:50
番組情報
Google検索 URL> https://www.google.co.jp/search?tbm=vid&hl=ja&source=hp&biw=&bih=&q=Liszt_Ferenc+Piano_Sonata_B_minor
Bing検索 URL> https://www.bing.com/videos/search?q=Liszt_Ferenc+Klaviersonate_h-moll
Bing検索 URL> https://www.bing.com/videos/search?q=Liszt_Ferenc+h-moll_szonáta+S_178
〜
〜〜
〜〜〜
☆★☆ リスト 「ピアノ・ソナタ ロ短調」について【目次】☆★☆
〜〜〜
〜〜
1. リスト 「ピアノ・ソナタ ロ短調」について
1.1 Wikipedia JA(日本版)の抜粋
1.2 Wikipedia EN(英語版)の抜粋、および、その日本語翻訳
1.3 Wikipedia HU(ハンガリー版) の抜粋、および、その日本語翻訳
〜〜
〜
〜〜
2. 作曲者:リスト について
2.1 Wikipedia HU(ハンガリー版)の抜粋、および、その日本語翻訳
2.2 リストの作品一覧へのリンク・Wikipedia EN(英語版)
〜〜
〜
〜〜
〜〜〜
<<< 以下、参照しているWikipediaなどへのリンクはそれぞれの先頭あたりで紹介してます。>>>
〜
〜〜
1. リスト 「ピアノ・ソナタ ロ短調」について
1.1 Wikipedia JA(日本版)の抜粋
〜〜
〜
ピアノソナタ (リスト)
Wikipedia JA(日本版) URL> https://ja.wikipedia.org/wiki/ピアノソナタ_(リスト)
〜
ピアノソナタ ロ短調(独:Klaviersonate h-moll)S.178は、フランツ・リストが作曲したピアノソナタである。
…
【概要】
1852年から1853年にかけて作曲され(ただし現存する最も早いスケッチは1849年に遡り、また同年の時点で初期形が演奏されることがあったと考えられる)、1854年にブライトコプフ・ウント・ヘルテル社から出版、『幻想曲 ハ長調』への返礼としてロベルト・シューマンに献呈された(しかしシューマン自身は献呈譜を受け取る前の2月27日に自殺を図り、未遂に終わるも精神病院に入院している)。この作品が書かれたのは、ピアニストを引退したリストがヴァイマルの宮廷楽長に就任して5年近く経ち、もっとも充実していた時期だった。公開初演は1857年1月27日にベルリンで、ハンス・フォン・ビューローによって行われた。
このピアノソナタの特徴としては、ソナタであるにもかかわらず明確な楽章の切れ目は無く、単一楽章で構成されていること、また主題変容の技法(主題がその構成要素を基に変容され、ある部分で粗暴さを見せたかと思えば、一方で美しい旋律に展開されていく等)によって曲全体が支配されていることが挙げられる。このような技法によって、楽曲全体が高い統一感を示している。
なお、リストの大規模作品では珍しく、標題にあたるような言葉をリスト本人は一切残していない。アルフレート・ブレンデルは「ロ短調ソナタは、標題を必要としていない」と述べた。しかし標題的な読解がいくつも提案されており、特にヨハン・ヴォルフガング・フォン・ゲーテの『ファウスト』と結び付ける解釈について、クラウディオ・アラウは「リストの弟子たちの間で承認されていた(granted)ことなのです」と述べている。
…
〜[上記wikipediaより抜粋]
〜
〜〜
1. リスト 「ピアノ・ソナタ ロ短調」について
1.2 Wikipedia EN(英語版)の抜粋、および、その日本語翻訳
〜〜
〜
Piano Sonata in B minor (Liszt)
Wikipedia EN(英語版) URL> https://en.wikipedia.org/wiki/Piano_Sonata_in_B_minor_(Liszt)
〜
The Piano Sonata in B minor (German: Klaviersonate h-moll), S.178, is a piano sonata by Franz Liszt. It was completed in 1853 and published in 1854 with a dedication to Robert Schumann.
…
【History】
Liszt noted on the sonata's manuscript that it was completed on 2 February 1853, but he had composed an earlier version by 1849. At this point in his life, Liszt's career as a traveling virtuoso had almost entirely subsided, as he had been influenced towards leading the life of a composer rather than a performer by Carolyne zu Sayn-Wittgenstein almost five years earlier.[failed verification] Liszt's life was established in Weimar and he was living a comfortable lifestyle, composing, and occasionally performing, entirely by choice rather than necessity.[citation needed]
The Sonata was dedicated to Robert Schumann, in return for Schumann's dedication of his Fantasie in C major, Op.17 (published 1839) to Liszt. A copy of the work arrived at Schumann's house in May 1854, after he had entered Endenich sanatorium. Pianist and composer Clara Schumann did not perform the Sonata despite her marriage to Robert Schumann; according to scholar Alan Walker she found it "merely a blind noise".
…
【Reception】
The Sonata was published by Breitkopf & Härtel in 1854 and first performed on 27 January 1857 in Berlin by Hans von Bülow. It was attacked by Eduard Hanslick who said "anyone who has heard it and finds it beautiful is beyond help". Johannes Brahms reputedly fell asleep when Liszt performed the work in 1853, and it was also criticized by the pianist and composer Anton Rubinstein.[citation needed] However, the Sonata drew enthusiasm from Richard Wagner following a private performance of the piece by Karl Klindworth on April 5, 1855. Otto Gumprecht of the German newspaper Nationalzeitung referred to it as "an invitation to hissing and stomping". It took a long time for the Sonata to become commonplace in concert repertoire, because of its technical difficulty and negative initial reception due to its status as "new" music. However by the early stages of the twentieth century, the piece had become established as a pinnacle of Liszt's repertoire and has been a popularly performed and extensively analyzed piece ever since.
…
【Music】
No other work of Liszt's has attracted anywhere near the amount of scholarly attention paid to the Sonata in B minor. It has provoked a wide range of divergent theories from those of its admirers who feel compelled to search for hidden meanings. Possibilities include:
The Sonata is a musical portrait of the Faust legend, with "Faust," "Gretchen," and "Mephistopheles" themes symbolizing the main characters.
The Sonata is autobiographical; its musical contrasts spring from the conflicts within Liszt's own personality.[citation not found]
The Sonata is about the divine and the diabolical; it is based on the Bible and on John Milton's Paradise Lost.
The Sonata is an allegory set in the Garden of Eden; it deals with the Fall of Man and contains "God," "Lucifer," "Serpent," "Adam," and "Eve" themes.[citation not found]
The Sonata has no programmatic allusions; it is a piece of "expressive form" with no meaning beyond itself.[citation not found]
Walker claims the quiet ending of the Sonata was an afterthought; the original manuscript contains a crossed-out ending section which would have ended the work in a loud flourish instead.
…
〜[Excerpt from above wikipedia]
〜[上記wikipediaの日本語翻訳は次の通り。翻訳にはアプリ「DeepL」を使用。]
〜
ピアノ・ソナタ ロ短調(独: Klaviersonate h-moll)S.178は、フランツ・リストのピアノ・ソナタである。 1853年に完成し、1854年にロベルト・シューマンに献呈して出版された。
…
【歴史】
リストはソナタの原稿に1853年2月2日に完成したと記しているが、1849年にはそれ以前のバージョンを作曲していた。 この時点で、リストの旅するヴィルトゥオーゾとしてのキャリアはほぼ完全に沈静化していた。リストの人生はワイマールで確立され、彼は快適な生活を送り、作曲し、時には演奏し、必要ではなく完全に選択したのである[要出典]。
このソナタは、シューマンが幻想曲ハ長調Op.17(1839年出版)をリストに献呈した見返りとして、ロベルト・シューマンに献呈された。 1854年5月、エンデニッヒ療養所に入所したシューマンの自宅に作品のコピーが届く。 ピアニストで作曲家のクララ・シューマンは、ロベルト・シューマンと結婚したにもかかわらず、このソナタを演奏しなかった。
…
【レセプション】
ソナタは1854年にブライトコプフ&ヘルテル社から出版され、1857年1月27日にハンス・フォン・ビューローによってベルリンで初演された。 この作品は、エドゥアルド・ハンスリックによって攻撃され、「これを聴いて美しいと思う者は、救いようがない」と言われた。 1853年にリストがこの作品を演奏した際、ヨハネス・ブラームスは眠ってしまったと言われており、ピアニストで作曲家のアントン・ルービンシュタインもこの作品を酷評した[要出典]。しかし、1855年4月5日にカール・クリントワースが個人的に演奏した後、リヒャルト・ワーグナーはこのソナタに熱狂した。 ドイツの新聞『ナショナルツァイトゥング』のオットー・グンプレヒトは、この曲を「ヒスとストンピングへの誘い」と呼んだ。 ソナタがコンサートのレパートリーとして定着するまでには長い時間がかかった。 しかし、20世紀初頭には、この曲はリストのレパートリーの頂点として確立され、それ以来、広く演奏され、広く分析されている。
…
【音楽】
リストの作品の中で、ロ短調のソナタほど多くの学者が注目した作品はない。 この曲は、隠された意味を探そうとする愛好家たちから、さまざまな説を引き起こしてきた。 可能性としては以下のようなものがある:
ソナタはファウスト伝説の音楽的肖像であり、「ファウスト」、「グレッチェン」、「メフィストフェレス」の主題が主要人物を象徴している。
ソナタは自伝的であり、その音楽的コントラストはリスト自身の人格の中の葛藤から生まれている。
ソナタは神と極悪非道について書かれており、聖書とジョン・ミルトンの失楽園に基づいている。
ソナタはエデンの園を舞台にした寓話であり、人間の堕落を扱い、「神」、「ルシファー」、「蛇」、「アダム」、「イヴ」のテーマが含まれている[citation not found]。
ソナタにはプログラム的な暗示はなく、それ自体には何の意味もない「表現形式」の作品である。
ウォーカーは、ソナタの静かな終結部は後付けであると主張している。原典稿には、代わりに派手な華やかさで作品を終わらせるはずの終結部が消されている。
…
〜
〜
〜〜
1. リスト 「ピアノ・ソナタ ロ短調」について
1.3 Wikipedia HU(ハンガリー版) の抜粋、および、その日本語翻訳
〜〜
〜
h-moll szonáta (Liszt)
Wikipedia HU(ハンガリー版) URL> https://hu.wikipedia.org/wiki/H-moll_szonáta_(Liszt)
〜
A h-moll szonáta Liszt Ferenc 1852–53-ban zongorára írt nagyszabású darabja (S.178), amit addigi zongorista és zeneszerzői tapasztalatainak és eredményeinek összegzéseként lehet értelmezni. 1857-ben Hans von Bülow mutatta be Berlinben, nyomtatásban 1854-ben jelent meg. A darab eleinte értetlenséggel találkozott, csak a 20. század elején ismerték fel igazi értékeit, forradalmian új szerkesztési elveit, de értelmezési viták néha még napjainkban is előfordulnak.
…
【A darab születése】
Liszt Ferenc az 1850-es évek elején Weimarban élt, már felhagyott a zongoravirtuózi vándorévekkel. Szimfonikus korszakát tervezte, de előtte meg akart írni egy olyan monumentális zongoraművet – erről egy levelében szólt is –, amelyben összegezheti addigi tapasztalatait. Szintézisét akarta adni zongoratechnikai, témavariációs, a romantikus hangvétel és szín tekintetében elért újításainak. Olyan korszaklezáró művet tervezett, mint amilyen Schumann C-dúr fantáziája, Schubert Wanderer-fantáziája és mint Beethoven Hammerklavier szonátája. A darab rendkívül összetett, bonyolult és nagyszabású. Liszt a kompozíciójához – Somfai László szavaival – „…mindenből a legszélsőségesebbet, a legkockázatosabb karakterűt kereste: a heroikusan lázadó témaritmus, a grandiózusan dübörgő akkordkalapálás, az édes és kecses éneklés, az érzésteli, érzelmes, sőt szentimentális sóhajtozás, a szeszélyesen felcsattanó és csörömpölő kadenciázás, a gyorsuló száguldás-élmény, a szenvedélyes recitálás, a tompa magábaroskadás, mind-mind végletes alakjába kerülhetett bele ebbe a partitúrába – mert Liszt nagyon bízott a különleges dramaturgiai terv, a formamodell szervező erejében.”
Liszt a komponáláshoz 1852-ben fogott hozzá (bár találtak 1851-es, Eilsenben keltezett vázlatokat is), és a következő év elején fejezte be, a kéziraton 1853. február 3-ai dátum szerepel. Először zárt körben játszotta el néhányszor 1853 májusában, és bizony döbbenetet keltett új művével. Ekkor történt meg az a nevezetes (állítólagos?) eset, amikor egy ilyen „házimuzsikálás” alkalmával a fiatal Brahms elaludt Liszt zongorázása közben; innen (is) eredhetett további barátságtalan kapcsolatuk. A szonáta 1854-ben jelent meg nyomtatásban a lipcsei Breitkopf und Härtelnél, és Liszt – viszonzásul a C-dúr fantázia neki szóló dedikációjáéért – Robert Schumannak ajánlotta. A Schumann házaspár értetlenül lapozgatta a kottát. Egyedül Wagner értette meg rögtön Liszt szándékát, és levélben üdvözölte barátja új zongoraművét. Wagner akkor Londonban tartózkodott, és Liszt tanítványa, Karl Klindworth játszotta el neki a darabot. „Klindworth az imént játszotta el nekem a nagy szonátádat! […] A szonáta minden képzeletet felülmúlóan szép; nagy, szeretetreméltó, mély és nemes – fenséges, amilyen Te vagy” – írta a levelében. A szonáta 1857. január 27-én került először pódiumra Berlinben, Liszt tanítványa és veje, Hans von Bülow – a darabbal szembeni ellenérzéseit félretéve – mutatta be. Az előadást megtapsolták, de ez a taps Bülownak szólt, magát a darabot ridegen, ellenségesen fogadták, csakúgy, mint Bécsben és Londonban is az 1880-as évek elején, ahol szintén Bülow játszotta.
A h-moll szonáta még sokáig nehezen befogadható, túl modern mű volt, Ferruccio Busoni 1900-ban még a felháborodást vállalva tűzte műsorára, és még Dohnányi és Bartók is csak nehezen tudott megbarátkozni a darabbal. Azóta az egyik legtöbbet játszott 19. századi zongoradarab lett, amit a legnagyobb zongoraművészek (többek között André Watts, Szvjatoszlav Richter, Vladimir Horowitz, Martha Argerich, Jevgenyij Kiszin, Marc-André Hamelin) tűztek műsorukra, értelmezések – és félreértelmezések – sora született a darab kapcsán.
…
【A zene】
<<< Music Score omit. Refer Wikipedia. >>>
A klasszikus szonáta három tételből áll. A háromtételes gyors–lassú–gyors felosztású, a négytételes rendbe még beékelődik egy scherzo tétel is. Liszt h-moll szonátája egyetlen összefüggő, félórás zenefolyam, és az elemzők még abban sem egyeznek, hogy egyetlen, megbonthatatlan egységként kell-e kezelni, vagy egy tömbbe összevont, többtételes darab-e. Alapvetően három elképzelés létezik:
A h-moll szonáta egyetlen szonátaformájú tétel, amelyben
megkülönböztethető az expozíció, a kidolgozás és visszatérés, valamint a kóda.
・A h-moll szonáta négytételes mű, amelyben a gyors–lassú–scherzo–gyors tételek szünet nélkül (attaca) követik agymást.
・A h-moll szonáta egy olyan variációs formájú darab, amelyben minden egyetlen témából fejtődik ki.
William Newman analízise szerint a mű kétfunkciós: van egy egytételes szonátaforma, és abba beékelődik egy lassú tétel és scherzo. Eszerint a h-moll szonáta szerkezete:
〜…〜
Lassú bevezetés (Lento assai)
Főtéma (Allegro energico)
Kontraszttéma (Grandioso)
A főtéma két motívumából képzett öt további téma (variációlánc)
Recitativo és a kidolgozási rész kezdete, amelyet megszakít az
Andante sostenuto, új téma és a
Quasi adagio, a kidolgozási rész folytatása
(lassútétel jelleg)
Visszavezetés
Főtéma (élénk fugato)
(scherzo jelleg)
Kontraszttéma
A főtémából képzett variánsok rövidített visszatérése
Kóda: Prestissimo (kontraszttéma);
Andante sostenuto (az új téma), Allegro moderato (főtéma), Lento assai (bevezető skálatéma).
〜…〜
Egy inkább a dallam alapján végzett elemzés, Holics László munkája, újabb szempontokat vetett fel a h-moll szonátával kapcsolatban. Eszerint a darab zenei anyagába Liszt Ferenc az őt mindig is foglalkoztató Faust-témakör hőseit, illetve az általuk megszemélyesített emberi tulajdonságokat fogalmazta bele: Faust, az igazságot kereső, hősies jellem, Mephisto, a tagadás és a gonoszság jelképe és Margit, az eszményi nő. Holics szerint a zeneműben alapvetően a két első szereplőnek a jellegzetes dallamai, motívumai, témái jelennek meg, „…s ezek kölcsönhatásából kerekedik ki egy olyan dráma, mely, röviden fogalmazva, a jónak és a rossznak a küzdelméről szól. […] A h-moll szonáta összesen öt különböző, jól elkülöníthető témára épül, melyeknek mind megvan a saját mondanivalója – olyan jellegzetesen, hogy akár nevet is adhatnánk mindegyiknek.” Liszt h-moll szonátája ennek megfelelően valóban drámai hangulatú. A darabban öt témát lehet megkülönböztetni, dallamok és hangulatok váltakoznak, amelyből kiérezhető a küzdelem – tulajdonképpen az emberi életet végigkísérő, arra oly jellemző küzdelem –, hogy a mű vége csendes megnyugvást hozzon.
A h-moll szonáta nemcsak formai, hanem hangnemi, harmóniai újításokban is bővelkedik. A darabban először az expozícióban megszólaló lassú bevezető többször felhangzó változatai, az unisono, lefelé haladó dallamok többsége különböző modális hangsorban hallhatók, a dór-fríg együttese a 2. ütemtől, a „harmonikus fríg” a 83. ütemtől, de ezek egy-egy hang megváltoztatásával a hétfokúság további különleges változatait adják.
…
【Érdekesség】
A h-moll szonátából Weiner Leó nagyzenekari változatot írt, amely azonban csak kéziratos formában maradt fenn. Az átirat meglepően hűen követi az eredeti zongoradarabot, de attól „színesebb” hatású. A zenekari verziót a Miskolci Szimfonikus Zenekar CD-re játszotta a Hungarotonnál (HCD 32634) Kovács László dirigálásával. A Weiner Leó által 1955-ben írt átiratból a Weimari Zeneakadémia (Hochschule für Musik Franz Liszt) zenekara is készített lemezfelvételt 2005-ben Nicolás Pasquet vezényletével.
…
〜[Excerpt from above wikipedia]
〜[上記wikipediaの日本語翻訳は次の通り。翻訳にはアプリ「DeepL」を使用。]
〜
ロ短調のソナタは、フェレンツ・リストが1852年から53年にかけて書いたピアノのための大作で(S.178)、ピアニストとして、また作曲家としての彼の経験と業績をまとめたものと解釈できる。 1857年にベルリンでハンス・フォン・ビューローによって初演され、1854年に印刷出版された。 当初は理解されず、20世紀初頭になってようやくその真価と革命的な構造原理が認められるようになったが、今日でも解釈をめぐる論争が起こることがある。
…
【劇の誕生】
フェレンツ・リストは、ピアノのヴィルトゥオーゾとしての長年の放浪生活に見切りをつけ、1850年代初頭にワイマールに住んでいた。 彼は交響曲の作曲を計画していたが、その前に、これまでの経験を総括するような記念碑的なピアノ作品を書きたかった。 ピアノの技巧、主題の変奏、ロマンティックな音色と色彩における彼の革新の総合を示したかったのだ。 彼は、シューマンの幻想曲ハ長調、シューベルトのさすらい人幻想曲、ベートーヴェンのハンマークラヴィーア・ソナタといった画期的な作品を計画していた。 この曲は非常に複雑で入り組んでおり、スケールが大きい。 ラースロー・ソムファイの言葉を借りれば、リストは「......あらゆるものの中で最も極端で、最も危険な性格を求めた: 英雄的に反抗的な主題のリズム、壮大に轟く和音による唱法、甘美で優美な歌唱、感情的で感傷的なため息、気まぐれにパチパチと鳴るカデンツァ、 加速する突進、情熱的な朗読、くぐもった独り言、これらすべてを有限の形でこの楽譜に取り入れることができたのは、リストが特別な劇作計画、形式的モデルの組織力に大きな自信を持っていたからである。"
リストは1852年に作曲を開始し(1851年のスケッチとアイルゼンのスケッチが発見されている)、翌年早々に完成させた。 1853年5月、プライベートで数回初演され、その新作はセンセーションを巻き起こした。 この頃、「ハウス・ミュージック・セッション」でリストがピアノを弾いている間に若いブラームスが眠ってしまったという有名な(とされる? このソナタは1854年にライプツィヒのブライトコプフ・ウント・ヘルテル社から出版され、リストはロベルト・シューマンに幻想曲ハ長調を献呈する見返りとして、このソナタを献呈した。 シューマン夫妻は戸惑いながら楽譜のページをめくった。 ワーグナーだけはリストの意図をすぐに理解し、友人の新しいピアノ作品を歓迎する手紙を書いた。 ワーグナーは当時ロンドンにおり、リストの弟子であるカール・クリントワースが彼のためにこの曲を演奏した。 「クリントワースがあなたの素晴らしいソナタを弾いてくれました! [このソナタは想像を絶する美しさであり、偉大で、愛に満ち、深く、気高く、あなたのように崇高である」と彼は手紙に書いている。 ソナタは1857年1月27日、リストの弟子で義理の息子でもあったハンス・フォン・ビューローによってベルリンの指揮台で初演された。 この演奏は喝采を浴びたが、その喝采はビューローに対するものであり、曲自体は1880年代初頭のウィーンやロンドンでもビューローによって演奏されたように、冷ややかな敵意をもって迎えられた。
1900年にフェルッチョ・ブゾーニがこの曲を演奏した際、憤慨する危険性さえあった。 それ以来、この曲は19世紀で最も演奏されたピアノ曲のひとつとなり、偉大なピアニストたち(アンドレ・ワッツ、スヴャトスラフ・リヒテル、ウラディーミル・ホロヴィッツ、マルタ・アルゲリッチ、エフゲニー・キーシン、マルク=アンドレ・ハメランなど)によって演奏され、一連の解釈、そして誤った解釈の対象となってきた。
…
【音楽】
<<<楽譜省略。 ウィキペディア参照。 >>>
古典派のソナタは3楽章からなる。 リストのロ短調のソナタは、30分ほどのまとまった1つの音楽の流れであり、これを切れ目のない1つの単位として扱うべきか、複数の楽章が1つのブロックに統合されたものとして扱うべきかについては、分析者の間でも意見が一致していない。 基本的には3つの考え方がある:
ロ短調ソナタはソナタ形式の単一楽章である。
・ソナタは単一のソナタ形式で、序奏、展開部と回帰部、コーダを区別する。
ロ短調ソナタは4楽章からなり、速い楽章、遅い楽章、鋭い楽章が切れ目なく続く(アタカ)。
・ソナタ ロ短調は、1つの主題からすべてが展開する変奏曲形式の作品である。
ウィリアム・ニューマンの分析によれば、この作品は2楽章からなる作品で、1楽章にソナタ形式があり、そこに緩徐楽章とスケルツォが挟み込まれている。 ロ短調ソナタの構成:
〜...〜
(レント・アッサイ)
ハウプト主題(アレグロ・エネルジーコ)
対照主題(グランディオーソ)
主要主題の2つのモチーフから形成される5つの追加主題(変奏連鎖
レチタティーヴォと展開部の冒頭。
アンダンテ・ソステヌート、新しい主題と
準アダージョ、推敲部分の続き
(緩徐楽章の性格)
序奏
メインテーマ(生き生きとしたフガート)
(スケルツォの特徴)
対照主題
主テーマの変奏の短縮回帰
コード:プレスティッシモ(対比主題);
アンダンテ・ソステヌート(新主題)、アレグロ・モデラート(主主題)、レント・アッサイ(序奏の音階主題)。
〜...〜
ラースロー・ホリックスの、より旋律に基づいた分析は、ロ短調ソナタの新たな側面を提起した。 その分析によれば、リストはこの曲の楽想の中に、ファウストの主題に登場する英雄たち、つまり正義を求める英雄ファウスト、否定と悪の象徴メフィスト、そして理想の女性マーガレットを取り入れた。 ホーリックスによれば、音楽は基本的に最初の2人の登場人物の特徴的な旋律、モチーフ、主題に基づいている。 [ソナタロ短調は全部で5つの異なる主題に基づいており、それぞれが独自のメッセージを持っている。 リストのロ短調ソナタは、それに応じて実に劇的なムードを持っている。 この曲には5つの異なる主題があり、メロディーと雰囲気が交互に繰り返され、最後に静かな静寂をもたらすための闘い--実際、人間の人生を特徴づける闘い--を感じることができる。
ロ短調のソナタは、形式的な革新だけでなく、調性や和声的な革新にも富んでいる。 この曲では、序奏で最初に聴かれる緩やかな序奏が何度か繰り返され、ユニゾンで下降する旋律のほとんどが、2小節目からのドリアン-フレイのアンサンブル、83小節目からの「和声的フレイ」と、異なるモーダルな音域で聴かれるが、これらは一音を変えることで7度音階のさらなる特殊な変化を与えている。
…
【オリジナリティ】
レオ・ヴァイナーは大オーケストラのためのロ短調ソナタを書いたが、写本の形でしか残っていない。 このトランスクリプションは驚くほどオリジナルのピアノ曲に忠実だが、より「色彩的」な効果がある。 管弦楽版は、ラースロー・コヴァーチ指揮、ミスコルツ交響楽団のHungaroton (HCD 32634)にCD録音されている。 また、ワイマール音楽アカデミー(リスト音楽院)のオーケストラは、2005年にニコラス・パスケの指揮で、レオ・ヴァイナーが1955年に書いたトランスクリプションを録音している。
…
〜
〜
〜〜
2. 作曲者:リスト について
2.1 Wikipedia HU(ハンガリー版)の抜粋、および、その日本語翻訳
〜〜
〜
フランツ・リスト
Wikipedia JA(日本版) URL> https://ja.wikipedia.org/wiki/フランツ・リスト
Wikipedia EN(英語版) URL> https://en.wikipedia.org/wiki/Liszt_Ferenc
Wikipedia HU(ハンガリー版) URL> https://hu.wikipedia.org/wiki/Liszt_Ferenc
〜
Liszt Ferenc (világszerte használt német nevén Franz Liszt; Doborján, 1811. október 22. – Bayreuth, 1886. július 31.) magyar zeneszerző, zongoraművész, karmester és zenetanár, a 19. századi romantika egyik legjelentősebb zeneszerzője.
Apja, Liszt Ádám, Esterházy herceg hivatalnoka, korán felismerte fiának kivételes zenei tehetségét, és minden lehetőséget megragadott kibontakoztatására. Liszt kilencéves korában már nyilvánosság előtt zongorázott Sopronban és Pozsonyban, majd hamarosan műpártoló főurak támogatásával Bécsben folytathatta tanulmányait Czerny és Salieri tanítványaként. 1822. december 1-jén mutatkozott be Bécsben. A 11 éves Liszt első koncertje nagy feltűnést keltett. Itt találkozott Beethovennel, Czerny közvetítésével, aki korábban Beethoven tanítványa volt. Itt is jelent meg nyomtatásban első műve, variációi ugyanarra a Diabelli-témára (keringőre), amelyekre Beethoven híres zongoraművét írta. Az ifjú Liszt bécsi szereplését követően négy nagy sikerű pesti, illetve budai koncertje után 1823 őszén apjával Franciaországba utazott, és az európai művészeti élet egyik központjába, Párizsba költözött.
Felvételét a párizsi Conservatoire-ba Cherubini, az intézmény vezetője gátolta meg, így visszatért Bécsbe, ahol magánúton zeneelméletet és ellenpontozást tanult, közben hangversenykörútra indult. Londoni bemutatkozását számos újabb meghívás követte Franciaországba, Svájcba, majd ismét Angliába. Műsorán többnyire a népszerű operákra írt ábrándok, parafrázisok szerepeltek. 1827-ben egy időre a francia fővárosban telepedett le, ahol tehetségének köszönhetően a társasági élet ünnepelt hőse lett. Itt ismerkedett meg Chopinnel, akitől eltanulta a zongorajáték árnyalatait, valamint Berliozzal, akitől a zenekari nyelvet és a programzene új vívmányait sajátította el. Az 1830-as évek végén újabb hangversenykörutakra indult, bejárta egész Európát, Portugáliától Oroszországig. 1835-ben a genfi konzervatórium tanára lett. Az 1838-as pesti árvízkatasztrófa károsultjait Bécsben rendezett hangversenyeinek jövedelmével támogatta. Ugyanilyen bőkezűen járult hozzá néhány évvel később a bonni Beethoven-emlékmű létrehozásához. Az oroszországi hangversenykörutak során megismerkedett az orosz komponisták művészetével és szerelmével, Carolyne zu Sayn-Wittgenstein hercegnővel, aki a későbbiekben közreműködött irodalmi munkásságában. A negyvenes évek elején Weimarban az udvari színház karmestere lett, itt népszerűsítette és vezényelte kortársai műveit, valamint tanította a kontinens minden sarkából érkező pályakezdő muzsikusokat és komponistákat. Liszt élete utolsó évtizedeit Weimar, Róma és Budapest között osztotta meg. A budapesti Zeneakadémia első éveiben készséggel segítette a magyar zenekultúra újonnan kialakuló központját, és vállalta, hogy az év néhány hónapjában itt tanítson.
Liszt rendkívül termékeny zeneszerző volt. Műveinek nagy részét zongorára komponálta, ezek zömének eljátszásához rendkívüli technikai tudás szükséges. Alkotásainak viszonylagos ismeretlensége azzal magyarázható, hogy rengeteg darabot komponált: mintegy 400 eredeti művének zöme virtuóz zongoramű, szimfónia, szimfonikus költemény, mise. Összesen kb. 1400 művet komponált (beleszámolva eredeti műveit, átiratait stb.), amivel minden idők egyik legtermékenyebb zeneszerzője. A programzene lelkes támogatója volt. Zenei átiratokkal is foglalkozott, és az olyan legbonyolultabb zenekari művekkel is megbirkózott, mint például Beethoven szimfóniái. Művei a világ minden részén elmaradhatatlan elemei a koncertprogramoknak. Zenei munkássága mellett rengeteg esszét írt különböző témákról: zeneszerzők társadalmi helyzete, műelemzések stb.
…
〜[Excerpt from above wikipedia]
〜[上記wikipediaの日本語翻訳は次の通り。翻訳にはアプリ「DeepL」を使用。]
〜
フェレンツ・リスト(ドイツ語: Franz Liszt、1811年10月22日ドボルヤン - 1886年7月31日バイロイト)は、ハンガリーの作曲家、ピアニスト、指揮者、音楽教師であり、19世紀ロマン派を代表する作曲家の一人である。
エステルハージ公の事務官であった父アダム・リストは、早くから息子の類まれな音楽の才能に気づき、あらゆる機会をとらえてその才能を開花させた。 9歳の時、すでにショプロンとブラチスラヴァで人前でピアノを弾いていたリストは、やがて芸術諸侯の庇護を受け、ツェルニーとサリエリの弟子としてウィーンで研鑽を積む。 1822年12月1日にウィーンでデビュー。 リストが11歳の時に開いた最初の演奏会はセンセーションを巻き起こした。 ベートーヴェンの弟子であったツェルニーを通じ、ベートーヴェンと出会う。 ベートーヴェンの有名なピアノ曲と同じディアベリの主題による変奏曲である。 ウィーンとブダでの4回のコンサートが大成功を収めた後、1823年秋、若きリストは父とともにフランスに渡り、ヨーロッパの芸術生活の中心地のひとつであるパリに移り住んだ。
パリの音楽院への入学を音楽院長のケルビーニに阻止されたリストは、ウィーンに戻り、個人的に音楽理論と対位法を学びながら、演奏旅行へと出発した。 ロンドンでのデビューの後、フランス、スイス、そして再びイギリスへと招待が続いた。 彼の演奏曲目は、回想とポピュラー・オペラのパラフレーズが中心であった。 1827年、彼は一時フランスの首都に居を構え、その才能で社交界の名士となった。 そこでショパンに出会い、ピアノ演奏のニュアンスを学び、ベルリオーズからは管弦楽の言葉やプログラム音楽の新しい成果を学んだ。 1830年代後半には、ポルトガルからロシアまでヨーロッパ各地を演奏旅行した。 1835年にはジュネーヴ音楽院の教授に任命された。 1838年のペスト大洪水では、ウィーンでのコンサートの収益金で被災者を支援した。 数年後には、ボンのベートーヴェン記念碑の建設にも惜しみない貢献をした。 ロシアでの演奏旅行では、ロシア人作曲家の芸術と、後に彼の文学活動に貢献することになるカロリン・ズー・セイン=ヴィトゲンシュタイン王女との愛を知った。 1940年代初頭には、ワイマールの宮廷劇場の指揮者となり、同時代の音楽家たちの作品を普及・指揮し、大陸各地から集まった新進の音楽家や作曲家たちを指導した。 リストは晩年の数十年間をワイマール、ローマ、ブダペストで過ごした。 ブダペスト音楽アカデミーの設立初期には、ハンガリーの音楽文化の中心地となりつつあったこのアカデミーを快く援助し、1年のうち数ヶ月間、そこで教えることに同意した。
リストは非常に多作な作曲家であった。 彼はほとんどの作品をピアノのために作曲したが、そのほとんどは演奏に卓越した技術を必要とする。 400曲あまりのオリジナル作品のほとんどは、ヴィルトゥオーゾ・ピアノ作品、交響曲、交響詩、ミサ曲などである。 彼はプログラム音楽の熱心な支持者であった。 また、音楽のトランスクリプションにも取り組み、ベートーヴェンの交響曲のような最も複雑な管弦楽作品にも取り組んだ。 彼の作品は世界中のコンサート・プログラムに欠かせない。 音楽活動のほか、作曲家の社会的状況、作品の分析など、さまざまなテーマで多くのエッセイを書いている。
…
〜
〜
〜〜
2. 作曲者:リスト について
2.2 リストの作品一覧へのリンク・Wikipedia EN(英語版)
〜〜
〜
Liszt Ferenc műveinek listája
Wikipedia HU(ハンガリー版) URL> https://hu.wikipedia.org/wiki/Liszt_Ferenc_műveinek_listája
List of compositions by Franz Liszt
Wikipedia EN(英語版) URL> https://en.wikipedia.org/wiki/List_of_compositions_by_Franz_Liszt
〜
〜〜
〜〜〜
〜〜〜〜
〜〜〜〜
〜〜〜
〜〜
〜